Sziasztok, Éva vagyok, Nikolasz édesanyja.

Nikolasz születését nagyon vártuk. Egészségesen, 3 kilósan meg is érkezett a család óriási örömére. Hasfájós kisbaba volt, de roppant élénk és érdeklődő. Félévesen mászott, majd gyorsan felállt, és 9 hónaposan már elindult.

Másfél éves korában azonban furcsán megnőtt a pocakja, nem tudtuk mire vélni, aggódtunk. Majd hirtelen belázasodott, és 2 hétig nem is sikerült levinnünk a lázát. A kistelepülésen, ahol élünk, nem tudtak megfelelő ellátást biztosítani, ezért bekerültünk a legközelebbi kórház gyermekosztályára, ahonnan megint tovább kellett mennünk: sürgősséggel küldtek minket a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára.

Hamarosan szembesülnünk kellett a vizsgálatok eredményével. Akkor és ott számomra összeomlott a világ. Nikolasz májában és mellkasában – a kis szívében és tüdejében is –daganatokat találtak. 

Sírni azonban nem sok időm volt, talpra kellett állnom, haladéktalanul elkezdődtek ugyanis a kezelések, majd sor került a szív- és tüdőműtétre is. Szinte hihetetlen, de ez a pici fiú végig jókedvű, testileg és lelkileg is felnőtteket megszégyenítően erős volt.  Az operációk után 3 nappal már nem bírtuk fékezni, sétált és szaladt.  Bennem is az ő lankadatlan energiája és jókedve tartotta a lelket.

Nehéz volt a környezetváltozással és a család távollétével megbirkóznunk. Ráadásul meg kell vallanom: anyagilag sem volt könnyű. Ma sem az. Párommal együtt fel kellett adnunk a rendszeres munkánkat. Nikolasz apukája alkalmi munkákból és szociális juttatásokból tartja el a családot.

Az egyik legnagyobb segítséget az jelenti ebben a nehéz helyzetben, hogy az Őrzők Alapítvány egy családi lakást biztosít számunkra térítésmentesen, közvetlenül a Klinika mellett.  Így mindig Nikolasz mellett lehetünk. A klinikán az orvosokat és nővéreket nagyon megszerettem. Mindig kérem őket, hogy telefonáljanak éjszaka, ha Nikolasz felébred, és én épp nem vagyok mellette. De sohasem hívnak, inkább az ágya mellett ülnek, amíg újra elalszik.

Nikolasz túl van sok kezelésen és a két fontos operáción. Most azonban egy még nagyobb megpróbáltatással néz szembe: máj-transzplantáció vár rá.

Boldog vagyok, mert ez már az út vége, de félek is a műtéttől. Csak azt szeretném, hogy mihamarabb legyünk túl ezen is, és végre mi is normálisan élhessünk.