Az elmúlt több mint egy évben a Tűzoltó utcai gyermekklinika ambulanciájára érkező kis betegek csalódottan veszik tudomásul, hogy az Élményvár és az élményműhely bizony nem működik, ahogy azt hosszú évek alatt megszokták. Minden körbe van kerítve, a játékok és kellékek a szekrényekben pihennek. Ez sajnos a koronavírus fertőzés veszély következménye. A távolságtartás a védekezés egyik fontos eszköze. Így az élményműhely munkáját fel kellett függeszteni az ambulancián.

De az Őrzők élményterápiás foglalkozása nem szűnt meg, csak elköltözött és a betegágyak mellett folyik tovább nap, mint nap.

Az Őrzők Élményműhely a MOL Gyermekgyógyító programjának (molalapitvany.hu) köszönhetően 9 éve működik a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján.    A foglalkozások olyan kézműves tevékenységbe, játékba vonják be a gyermekeket, melyek segítik a szorongás oldását, a félelmekkel való szembenézést és a kórházzal kapcsolatos élmények feldolgozását.

A foglalkozásokat, az élményterápiát hosszú évek óta gyakorló szakemberek vezetik. Hogy mit jelent számukra ez az elkötelezett munka, jól példázza a KÉPMÁS Magazinban 2021. márciusban megjelent interjú „Kezdetben sokkolt a sok beteg gyerek és a karjukból kilógó infúziók látványa” (kepmas.hu).

Igazi jutalom az Őrzők számára a könnyek felszáradása, egy felszabadult mosoly, egy színes, örömteli alkotás, egy elmélyült beszélgetés.  A visszajelzések erővel töltenek fel és értelmet adnak a munkának. Álljon itt egy csokorral az írásokból, amik átlendítenek mindnyájunkat egy-egy nehezebb napon.

1. Erről órákat lehetne regélni!  Mi, amikor befeküdnünk a kórházba, minket ott sodort az ár, hogy mi lesz velünk nap, mint nap. A gyógyulásért mindent megtettünk és mindenki értünk is mindent megtett egytől egyig! Míg jött egy nap mikor jöttél a nagy táskáddal, hogy játszani hívj minket! Elsőre meglepődtünk, hogy ilyen lehetőséget kínálnak nekünk! De játszottunk minden gondolkodás nélkül. Nagyon jó volt látni a gyerekemet és a többi gyerkőcöt, az önfeledt boldogságot az arcukon! És arról nem is beszélve, hogy mi felnőttek is játszottunk és addig minden gondunk elszállt! Annyira jó volt, hogy mindig vártuk mikor jön a DRÁGA PIROSKÁNK hozzánk újra játszani! A nagy táskából mindig jobbnál jobb játékok kerültek elő! És ezek a napok tartották bennünk a sok erőt!  Hálásak vagyunk és voltunk érte, amit soha nem felejtünk el! Még a mai nap is jó emlékkel beszélünk róla! A legjobb dolog, ami a kórházba történt velünk az örömteli játszások!

Köszönettel: Szauter Martin és szülei

2. Ami legelőször eszembe jutott az Őrzőkről az, hogy “Köszönöm”. A kreatívoskodást, a programokat, az önkénteskedést és azt a sok embert, akik ott körülvettek és megismerhettem őket. Idősebb gyerekként elég nehéz volt feldolgozni lelkileg egy súlyos betegséget, mivel már teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez mivel járhat. Elképesztően nehéz volt. Az Őrzőkkel legelőször a váróteremben találkoztam. A hosszú órás várakozás alkalmával, amikor először csatlakoztam az asztalukhoz azonnal megszerettem. A kreatív tevékenységek eleve is közel állnak hozzám, így nem volt kérdés, hogy utána akárhányszor mentem vizsgálatra, oszlopos tagja legyek a kreatív saroknak. Eközben megismerkedtem az ott dolgozókkal és ez az egyik legfontosabb dolog, ami velem történt. Egy csomó csodálatos ember, akikkel nagyon jó volt beszélgetni és később együtt dolgozni. A kreatívoskodás alkalmával nagyon jól éreztem mindig magam, már nem is tűnt olyan hosszúnak a várakozás az orvoshoz, és idő közben megismerkedtem a többi gyerekkel. Többnyire nálam fiatalabbak voltak, így megtapasztalhattam milyen velük együtt alkotni és játszani, és eközben kipróbálhattam magam segítőként is, amit nagyon élveztem. Mivel engem is jobban megismerhettek és azt, hogy szeretem ezt csinálni, így többfelé programra is meghívtak magukkal ahol a segítségükre lehettem. Nehéz időszak volt, mégis rengeteget köszönhetek neki. Továbblépést, erőt, mosolyt és egy még kreatívabb személyiséget. Köszönöm az összes ott megismert embernek, hogy velem voltatok és vagytok, mert így lett a rosszból, valami nagyon jó.

Sebők Alexandra

3. Egy kis történetet szeretnék elmesélni, hogy mit tapasztaltam és emellett milyen jó hatással volt rám az Őrzők Alapítvány foglalkoztatása. Amikor beteg lettem 2017-ben a Tűzoltó utcai gyermekklinikán kezeltek, oda jártam minden héten kezelésekre és kontrollokra. Ezek mindig sok-sok órát vettek igénybe, kis gyerekektől kezdve nagyobb fiatalokig sokan jártak oda és várakoztak. Szinte lehetetlennek tűnik, ha azt mondom, hogy az órákig tartó várakozás vidáman, aktívan és szórakoztatóan telt, ezt az Őrzőknek köszönhetem. Minden egyes alkalommal újabb és újabb játékokat hoztak el nekünk a kórházba, hogy a rossz napokon es az unalmas órákban is jól tudjuk érezni magunkat. Egyik kedvencem, amikor kerámiát lehetett festeni. Tálakat, bögréket, sőt volt mikor széket is. Minden alkalommal rengeteg színezőből lehetett választani. Mindenki nagyon élvezte, még a szülők is becsatlakoztak a színezésbe.  Amikor az osztályon voltam rengeteg kedves önkéntes jött fel hozzánk és beszélgettünk hoztak feladatokat. A legszuperebb dolognak azt tartom, hogy nem csak játszani, de tanulni is lehetett. Sok-sok élményt kaptam az Alapítványtól és a nehéz időkben is be tudták aranyozni a napomat, még ha rosszul is voltam/voltunk a kezeléstől. Nagyon sokat köszönhetek nekik a gyógyulásom folyamatában, mindezek mellett szuper embereket ismerhettem meg, akik azon voltak, hogy nekem és a többi beteg társamnak akár szülőknek a legjobb legyen és ezt a rengeteg sok kreatív játékkal, kézműves foglalkozásokkal sikerült is megoldaniuk.

Matyóka Dorka

4. Sajnálom, hogy már csak én tudom ezt megírni, mert Jázminom már nincs velem. De azt elmondhatom, hogy nagyon jó volt, hogy kézművesedhetett, amikor hosszú, idegtépő várakozások voltak a kontrollon. Biztos emlékszel, hogy hányszor mentünk be úgy, hogy ne szóljon senki hozzá, mert, semmihez sincs kedve, mert mindene fáj éppen és korán keltünk, meg a többi. De mindig jó volt, hogy ti Őrzők ott voltatok, beszélgetni, játszani, hogy eltereltétek a figyelmét és néhány perc múlva már nevetve viccelődött, mosolygott és olyan volt, ahogy mindenki ismerte őt. Az igazság az, hogy rám is megnyugtatóan hatottatok. Jó volt kicsit trécselni a várakozás alatt. Nem egyszer én is alkottam ott valamit Jázminnal, amit haza vihettünk, vagy odaajándékozhattunk egy nővérnek, vagy Dokinak. Vagy ott kitehettétek a falra. Hálás szívvel gondolok rátok. Jázminkám nevében is köszönöm szépen.

Bogdán Jázmin anyukája

Segítsük együtt a beteg gyermekek gyógyulását, az Ön adománya is segíthet! Kattintson, és adományozzon online!