„»Olyan, mintha a gerincem kint lenne a hátamból.« – ezt mondta Gézu.

Gézu január-februárban különösen fáradékonynak, aluszékonynak mutatkozott. Emellett olykor-olykor még a szokásosnál is sápadtabb volt, és sűrűn betegeskedett. Ez egyre inkább feltűnt iskolai környezetének is. Amikor fáradékonysága a leckéi elkészítésében is akadályozta Gézut, felmerült, hogy kellene egy vérképet készíttetni.

Február 24-ére kaptunk időpontot a törökszentmiklósi laborba. Az időpontkéréssel egyidőben Gézu szólt, hogy valami furcsát érez a hátán – ekkor hangzott el a fenti mondat. Kiderült, testnevelés órán is fájlalta a hátát, illetve le kellett ülnie, mert kifulladt lépcsőfutás közben. Egy dudort vettünk észre hátul, bal oldalt a dereka felett, ami tapintásra fájt neki.

Az elkészült vérkép aggasztóan eredményeket mutatott. A gyermekorvosnak megmutattuk Gézu hátán a dudort is, így a szolnoki Hetényi Géza Kórház gyermekambulanciájára utalt be sürgősen további vizsgálatokra. Február 27-én, pénteken Szolnokon, a Megyei Kórházban egy hasi ultrahang és mellkasröntgen elvégzése után kaptuk az első sokkoló diagnózist, hogy daganatos elváltozás látható a felvételeken. Ezért azonnal egyeztettek telefonon a budapesti Tűzoltó utcai Gyermekklinikával, hogy hétfőn, azaz március 2-án reggel várják az érkezésünket. A klinikán számos vizsgálatot követően egy kifejezetten agresszív és nagyon ritka gyerekkori daganatos megbetegedést, Ewing-sarcomát diagnosztizáltak Gézunál.

Egy brutális »haditervet« állítottak fel. A 9 zsugorító kemoterápiát Gézu 2 hetente kapta, így a klinika második otthonunkká vált. Haza csak egy-két napra mehettünk, mert a kezelések következtében lecsökkent vérsejtek miatt Gézu nagyon sok vérpótlársa szorult. Vagy éppen pillanatnyi állapota indokolta, hogy bent legyünk a klinikán.

Gézu az első kemoterápiás kezelést nagyon rosszul viselte. Napokig tartó étvágytalanság, hányás, rossz közérzet gyengítette. Féltünk, mert még sok kezelés várt rá, de kaptunk biztatást is, hogy hozzá fog szokni, és lehet, hogy egyre jobban fogja bírni a kezeléseket. Aztán ez így is lett. A hányások megritkultak, majdhogynem eltűntek, és visszatért az étvágy. A kívánt ételek beszerzése mindennapos nagy feladat volt, mert Gézunak változó és néha érdekes kívánalmai vannak, nagyon válogatós, de amit szeret és megkíván, azt jóízűen fogyasztja el, és ez a fontos!

A 9 zsugorító kemoterápiás kezelés után augusztus 7-én sor került a daganateltávolító műtétre. A daganat kiindulási helyét, a bal alsó XII. bordacsontot (lengőborda) távolították el. Gézu a műtét alatt végig stabil volt, felépülése is egész simán és viszonylag gyorsan zajlott, sebe szépen gyógyult.

A műtét utáni napokban a klinika sebészeti osztályán volt szerencsénk megismerkedni egy nagyon kedves, lelkiismeretes fiatal ápolóval, aki megosztotta velünk az ő történetét, hogy kb. 10 évvel ezelőtt ugyanebből a betegségből gyógyult meg szintén a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán. Ez a találkozás nekünk nagyon nagy erőt adott. Ugyancsak hatalmas erőt és reményt adó számunkra a műtéti szövettan diagnózisa, miszerint az eltávolított csont-, porc- és lágyrész szöveteken túlélő daganatsejtek nem találhatók. Tehát a kezelések 100%-ban hatékonynak bizonyulnak. Utalnak erre a műtétet megelőző képalkotó vizsgálatok is, melyek a daganatok jelentős regresszióját mutatják.

Egy szülő életében a legnagyobb rémálom, ha szembesülnie kell azzal, hogy a legféltettebb kincse, a gyermeke súlyos beteg lesz. Szembesülni azzal, hogy nincs rá biztosíték, hogy megnyerhetjük a betegséggel vívott harcot, ez leírhatatlan lelki teher hosszú, hosszú időn keresztül. Ilyenkor szerintem automatikusan átkapcsolunk túlélő üzemmódba. Minden más háttérbe szorul, az egyéb dolgok lényegtelenné válnak, »kezünkbe vesszük a bozótvágót«, és megyünk előre, mert egy célunk van: gyermekünk gyógyulása!

Ilyenkor távolivá válik az egészséges gyerekeket nevelő szülők világa. Még a velük való kommunikáció is nehéz. Rengetegen aggódnak, érdeklődnek folyamatosan, sokan szeretnének segíteni, amiben csak tudnak. Ebben a helyzetben sokszor válaszolni is nehéz a kíváncsi kérdésekre, leírni többször az embert próbáló helyzeteket, holott csak egyszer megélni is éppen elég. Egy súlyosan beteg gyermeket nevelő, gondozó szülő erőtartalékai végesek. Minden lehetőséget meg kell találni valamilyen szintű lelki, testi, szellemi töltődésre, mert a beteg gyermeknek – akivel a legtöbb időt töltjük ebben az időszakban – mi jelentjük az elsődleges támaszt, és csak úgy tudjuk támogatni, segíteni, ha nekünk is van miből merítenünk.

Mindemellett azonban lelkileg különösen nehéz »otthon hagyni« – akinek van még másik gyermeke – az egészséges gyermeke(ke)t. Gézunak egy 14 éves nővére van, aki most továbbtanulás előtt áll. Úgy gondolom, hogy a családban az egészséges gyermek(ek)re is nagy figyelmet kell szentelni, mert ő is ugyanúgy igényli a szeretetet, neki is nagyon nehéz ez az élethelyzet. Szerencsére, a mai fejlett technikának köszönhetően naponta többször is érintkezésbe tudunk lépni az otthoni családtagokkal.

Az utazgatással járó életmód nagyon fárasztó, de orvosaink amikor csak tehetik, hazaengednek, és ez nagyon sokat jelent a családnak. Az együtt töltött idő felbecsülhetetlenné válik. Gézu az otthon töltött napokon örömét leli a konyhai tevékenységekben, főzésben. Az általa megkívánt egyszerűbb ételeket szinte segítség nélkül készíti el.

Gézura jelenleg még utókezelések várnak. További kemoterápiákkal és sugárkezelésekkel tervezik végleg eltüntetni a maradványokat. Nagyon bizakodunk, hogy ezek az utókezelések is megteszik kellő hatásukat. Akik régebbről ismerik Gézut, de már jó ideje nem találkoztak vele, kérdezgetik, változott-e, mennyit változott? A nehézségek, megpróbáltatások ellenére megmaradt-e annak a kis mókamesternek, aki régebben is volt? Örömmel mondhatjuk el róla, hogy igen!

Hatalmas bátorsága mellett legtöbbször jókedvet, nevetést visz környezetébe. Vicces tetteivel, mondataival megnevetteti a szobatársakat, nővérkéket, de még néha a doktornéniket, doktorbácsikat is. Nekem Gézu édesanyjaként fontos, hogy mindig, minden pillanatban kellő türelemmel és tisztelettel tudjak mellette állni a gyógyulásban! Maradj mindig ilyen töretlenül derűs, Gézu!”

Kérjük, ha teheti, csatlakozzon Ön is gyógyító közösségünkhöz, és tetszőleges összegű adománnyal segítse a daganatos betegséggel küzdő gyermekek gyógyulását az ország gyermekonkológiai központjában, a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán: https://orzok.hu/termek/arany-szeptember-2026/