Vissza a hírekhez

Pacsik, mosolyok és a pálya közepe



2019.04.07

Április elejének egyik fő mókája az a meghívás volt, aminek örömmel tettünk eleget: a Ferencvárosi Torna Club football csapatától érkezett, és az FTC-Paks mérkőzésre szólt a Klinikán gyógyult gyermekek és szüleik, valamint a Klinika dolgozói és gyermekeik számára.

Az Őrzőkös standot mi már délelőtt felállítottuk a nagy csarnokban, ahol a VIP jeggyel a meccsre érkezők töltik a több mint két óra alatt az idejüket. Itt gyűjtöttünk most adományokat. A műsorfüzetbe is bekerült egy hirdetésünk, amit több ezer példányban nyomtattak és osztottak ki.

A családokkal a pálya mellett gyülekeztünk, csokis nápolyit majszolva, beszélgetve – és nem titok – picit izgulva azon, ami majd ránk vár. Akkor érkezett az első meglepetés: a Fertődi Sportegyesület utánpótlás sportolói meglepték az Őrzőkös gyermekeket egy-egy focis könyvvel. Köszönjük szépen Takács Dávid, utánpótlás vezetőnek, edzőnek a szervezést! Jól indult így a délután.

Ezután hamarosan megérkezett Katica néni, az edző és ráncba szedte az elkalandozó gondolatainkat, a lelkünkről már nem is beszélve. Toporogva sorba álltunk és elindultunk a stadionba. A szülők felültek a lelátó alsó részébe, hogy jól lássanak minket és a mérkőzést is követni tudják.

Elkattant egy-két fotó rólunk és a fertődi társainkról, és amikor már csak 15 perc volt hátra a kezdésig a nagy kivetítőn lejátszották a futós Őrzőkös videónkat, és már jött is a sas röptetés, ami a Ferencváros hazai találkozóin immár hagyománnyá vált. Mi a pálya széléről nézhettük végig, ahogy a sas a célba száll.

Következett a legizgalmasabb rész: hipp-hopp úton voltunk a játékos bejáróba, ahol a kabala sas nagy, tollas figurája várt minket és hamarosan megérkeztek az NBI-es csapat játékosai is, akik lepacsiztak, beszélgettek az Őrzőkös gyermekekkel, majd kézen fogva, az indulóra kisétáltunk a pálya közepe felé.

Odaérve szépen felsorakoztunk a játékosokkal. A csapatok üdvözölték egymást, és a közönséget a gyermekek segítségével. Ezután Katica néni felemelte a kezét, és már tudtuk, futnunk kell gyorsan lefelé a pályáról, mert kezdődik a meccs. Maradtunk volna még, de már vártak a szüleink is a lelátón. Felkaptattunk a második emeletre, ahonnan aztán végignéztük a meccset.

Az Alapítvány munkatársai közben a stand mellett gyűjtötték az adományokat.

Izgalmas nap volt a gyermekeknek, a szülőknek és az Alapítvány munkatársainak is. Jöhet a Vivicittá két napja! :)